Blog

Finommotorika avagy a gyerkőcök kedvenc játékai

2017.11.13 15:18

Finommotorika amivel minden szülő szembesül és találkozik, és már nagyszerű játékok szolgálnak a fejlesztésére!

Finommotorika

FINOMMOTORIKA FEJLESZTÉSE igán akkor érdekes, ha a gyermek észre sem veszi, csak fejlődik!

 

Amikor gyermek érkezik a családba, akarva-akaratlanul rengeteg kérdés-, és ezáltal olyan információáradat zúdul a nyakunkba, amikre egyáltalán nem számítottunk. Speciális kifejezések, már-már szakszövegek kerülnek a látóterünkbe, mi pedig csak kapkodjuk a fejünket: hova is csöppentünk?
Szemfüles szülőként biztosan olvasni fogunk többek között a finommotorikáról is. 
De mi is az a finommotorika pontosan? És miért fontos gyermekünk fejlődésének folyamatában?
Mit jelent a finommotorika?

Hétköznapi kifejezéssel talán a „kézügyesség” szó írja le hozzávetőlegesen a jelentését. Természetesen ennél azért többről van szó: testünk kisebb testrészeinek (ujjak, szemek, száj) apró, finom, koordinált mozgása tartozik bele. A „kézügyesség” talán amiatt került be a köztudatba, mert annak ügyetlensége, vagy fejletlensége a legszembetűnőbb számunkra.

A finommotorika fejlődése
A csecsemők fogóreflexszel érkeznek erre a világra. Ez a reflex (bár a gyermekek között nagy eltérések lehetnek a fejlődés során) nagyjából 8-12 hetes korban (de legkésőbb fél éves korban) tűnik el, és felváltja az akaratlagos fogás.
A 20. hét körül a tárgyak megragadása a tenyér összezárásával történik, amit 28 hetesen kiegészít a hüvelyk- és mutatóujjal való fogás. A fejlődés folyamatában legalább ennyire fontos a tárgyak akaratlagos elengedése is.
A 9 hónapos baba már nagyon ügyesen, tudatosan kivitelezett finommotorikus tevékenységének lehetünk tanúi: tűzön-vízen átmegy, hogy a kiszemelt játékot, eszközt megszerezze és alaposan megvizsgálja. A vizsgálat szerves része a „kóstolás” is, ahol elsősorban nem a tárgy ízére kíváncsi, hanem a szájával, nyelvével mondhatni letapogatja annak formáját, állagát. Ez a tevékenység a fejlődés természetes velejárója.
Az egyéves gyerkőc – a sok-sok gyakorlás eredményeként – ujjait a kiszemelt tárgy méretéhez tudja igazítani, így célirányosan megfogni azt.
Ha jól végiggondoljuk, akkor ez a fejlődési ív csodálatosan felépül: a kicsi újszülött karjainak kalimpáló mozgása összerendeződik, csecsemőként az ülés, felegyenesedés során már nem használja, így azok felszabadulnak és ügyesedhetnek. Finomodhat a tárgyakért nyúlás, tárgyfogás, ezzel együtt gyakorolnak az ujjak, kezek is.
1 és 3 éves kor között sem ér véget a finommotorika fejlődése, mivel a nagymozgások, és ezzel együtt az egyensúlyrendszer – mely az egésznek az alapja – szintén fejlődésben van. Gond nélkül tud könyvet lapozni, tornyot építeni (és persze lerombolni), labdát célirányosan dobni, gurítani. Ezért tud majd ügyesen egyedül enni, pohárból inni és idővel öltözködni is.
Óvodába kerüléskor a firkarajzain már felismerhetők a figurák, lelkesen próbálkozik az olló használatával. Az idő előrehaladtával, a nagymozgások további rendeződésével, egyre ügyesebben bánik majd a különféle eszközökkel, alkotásai részletgazdagabbak, igényesebbek lesznek, és jól boldogul a bonyolultabb tevékenységek kivitelezésével.

Miért fontos a finommotorika?
A fentiekből jól látható, hogy a legapróbbak tevékenységei a fejlődés során mennyire egymásra épülnek, minden mindennel összefügg.

Iskoláskorú gyermekünknek a szem-kéz összehangolt munkája, a kézfejizmok, kéztőcsontok fejlettsége fogja meghatározni, boldogul-e majd az írás elsajátításával, és a helyes ceruzafogással. Mindez elképzelhetetlen a finommotorika megfelelő szintű fejlettsége nélkül.

Éppen ezért érdemes odafigyelni gyermekünk ezen mozgást igénylő ténykedéseire:
• rajzol, alkot-e eszközzel;
• szívesen gyurmázik-e;
• építőjátékozik-e akár kicsi formákkal is;
• csipeget-e ujjacskáival apró köveket, gyöngyöket, borsót;
• ügyesen tud-e kezében cipelni, hordozni dolgokat, majd azokat gond nélkül letenni…?

Ha felmerül a gyanú, hogy esetleg nem elég érett gyermekünk finommotorikája, mindenképpen beszélgessünk erről az óvó nénijével. Már csak azért is érdemes ezt szóba hozni, mert több szem többet lát, ráadásul így mi is képet kaphatunk arról, hogy a csoporttevékenység során a pedagógusok milyen játékokkal, feladatokkal segítik a gyerekek ilyen irányú fejlődését.

Finommotorika fejlesztése otthon
Amennyiben azt látjuk, hogy gyermekünk nagymozgása, egyensúlyérzéke életkorának megfelelő, akkor jöhet a szem-kéz koordináció és finommotorika fejlesztése! Szerencsére erre rengeteg változatos, de ami sokkal fontosabb, izgalmas-mókás „feladat” és játék áll rendelkezésetekre.
Fűzzetek: gyöngyöt, száraztésztát, fagolyót, papírcsíkból láncot!
Gyurmázás: gömbölyítsétek, nyújtsátok, csipkedjétek, készítsetek gyurmaborsót a gyurmalevesbe, tekerjetek kakaós csigát!
Vágjatok, tépjetek különféle vastagságú papírokat, gyúrjatok papírgalacsint, majd ragasszátok fel, készítsetek mozaikképet, homokképet! 
Tervezzetek várost: készítsetek el a terveket, és kezdődhet is az építkezés fakockából, műanyagépítőelemekből!
Ha kijátszottátok magatokat és még nincs kész az ebéd, főzzetek együtt! Mérje ki gyerkőcöd a hozzávalókat, csippentse ő a fűszereket, segítsen a zöldséghámozásban (ha nagyobb, akár a darabolásban), gyúrja csak a pogácsatésztát, szórja rá a sajtot!
A lényeg, hogy mindenféle ténykedésetek elsősorban ÖRÖMÖT okozzon, ne legyen konkrét feladathelyzet.